- tekintsünk vissza a grafológia múltjába -

Mielőtt eljutnánk az írásig, meg kell említenünk néhány írást megelőző rendszert, mint pl.: a barlangfestményeket. Őseink csodálatos és élethű képekkel rögzítették barlangjaik mennyezetét és falait, mellyel életükrol és hiedelemvilágukkal kapcsolatos dolgaikról adtak számot. A későbbiekben számos gondolatközlési rendszert találtak, mellyel információt adtak át, s őriztek meg. Használtak pl.: rováspálcát (ami főként a kölcsönadott értékek emlékeztetésére szolgált), vagy épp csomójeleket készítettek más népek a számadatok nyilvántartására. Aztán a fejlődési szakaszokon át lassan eljutottak a képírástól a betűírásig.

A grafológia története az ókorba nyúlik vissza. Az emberi közösségek civilizált népekké való válását, az írás megismerése tette lehetővé. Az Ó és - középkor idejében még az emberek nagy része analfabéta volt, így különösen tisztelték az írástudókat.

Az írásmuvészet kezdetén leltek arra a megállapításra, hogy az írások különbözőek és más-más sajátosságokat tükröznek.

A római császárok életrajzírójától, Suetonius Tranquillistól (Kr.u.70-140) maradt fenn az első, a kézírás megfigyelésére vonatkozó tudósításunk.

Majd egy időre a középkori zűrzavarban elcsendesettek a kézírásokra vonatkozott feljegyzések. Aztán a reneszánsz kor hozta meg a fejlődés fellendülését számos területen. A XV.sz.-tól már egyre nagyobb igény jelentkezett az írástudásra, így rohamosan kezdett elterjedni az írás művelése. Az írások számos formában öltöttek testet, - nemzetektől függően. Az írás fellendülése magával hozta ismét a vágyat arra, hogy újabb megfigyelések és következtetések születhessenek a kézírás és jellem összefüggései tükrében. Az első nagyobb tanulmányt Camillo Baldo (olasz orvos) végezte.

Arra a kérdésre kereste a választ, hogy lehetséges-e kézírás alapján megismerni valakit. /1580-ban megírta híres könyvét./ Innentől kezdve számos név felmerült aki kísérletett tett arra, hogy a kézírást elemezze. Természetesen ezek még nem voltak mélyreható személyiségelemzések, csupán az intuíciójukra támaszkodva megfigyeléseket és összefüggéseket kerestek. A teljesség igénye nélkül néhány nevet említenék akik a grafológia tudományára és annak fejlődésére fordították figyelmüket. / Severinus, Leibnitz, Lavater, Goethe, Hoqart és még sokan mások../

A grafológia atyjának a francia származású Jean Hippolyte Michon-t tekintjük. Ő adta a tudománynak a grafológia nevet. Kutatásaiban a megérzéseinek és a tudományosan megalapozott méréseinek egyaránt teret engedett. A grafológiát nyilvános előadásokon és törvényszéki vizsgálatokban népszerűsítette. Leghíresebb műve a "Systeme de grafologie" címmel jelent meg. Ő alapította a párizsi Grafológiai Egyesületet. Halála után Crépieux - Jamin neve került a grafológia középpontjába.

Franciaország után Németországban mutatkozott nagyobb fejlődés a tudományos grafológiai életben. 1896-ban megalakult a Német grafológiai Társaság is. A vezetők közül talán Ludvig Klages ( filozófus) érte el a legnagyobb eredményeket munkája során. Grafológiai és karakterológiai rendszert épített fel. "Kifejezésről" szóló tana tette híressé. Megállapításai szerint az egyéniség értékét vitalitása, írásának eredetisége szabja meg. Klages felfogásában a "test - lélek - szellem" hármassága domináns fontosságú.

A svájciak közül Max Pulver és Rudolf Pophal nevét emelném ki, akik jelentős grafológiai elméleteket hagytak ránk.

Magyarországon Románné Goldzieher Klára (1881-1962) munkássága jelenti a grafológia tudományos voltának kezdetét. 1930-ban megalakult a Magyar Írástanulmányi Társaság. Tagjai: Románné, Németh Péter, Balázs Dezső és Hajnal Richárd. Céljuk a grafológia tudományos voltának fejlesztése. A II. világháború után a rendszer sajnos visszaszorította a pszichológiát és társtudományait, így a grafológia is stagnált. Az 1960-as, 70-es években született meg a "kávéházi grafológia" elnevezés, mely Csötörtök Csaba nevéhez köthető elsősorban. Ekkoriban csak kávéházakban végeztek íráselemzéseket szórakoztatásképpen. Ekkoriban tevékenykedett Somoskéri Pál, aki a 60-as években kuriózumként kapott engedélyt a kézírások vizsgálatára, ill. Rákosné Ács Klára, aki a történelmi személyek írásának vizsgálatával és a betegségjegyek felismerésével vált híressé. Azóta is számos kiemelkedő név emlékeztet minket a grafológia tudományos megalapozottságára.

1987-ben megalakult a 2. Írástanulmányi Társaság dr. Agárdi Tamás elnökletével. Kiemelkedő szerepet töltöttek be még a következő alapító tagok: Frank Tibor, Gömöri Géza, Bodroghy Péter, Z.Gánti Péter, W.Barna Erika és Végvári Valéria.

Napjainkban is egyre bővül a szakmai névsor, számos iskola alakult egységes céllal: a grafológia tudományának folyamatos fejlesztése és terjesztése célkitűzéséül! Mára már ez a csodálatos tudomány állami elismertségnek örvend.

A grafológia tudománya a kézírás vizsgálatával foglalkozik, azon keresztül tárja fel a személyiséget. Szoros kapcsolatban áll a pszichével, hűen tükrözi jelenlegi lelkiállapotunkat. Ahogy minden ember más és más egyéniség, úgy nincs két egyforma íráskép sem. Írásunk egyéni, személyre szabott módon jellemez bennünket. Benne rejlik teljes személyiségünk, jellemünk, karakterünk. A grafológia az egyik legősibb, legmegbízhatóbb módja a személyiség feltárásnak. Általa tükröt kapunk gyengeségeinkről és erényeinkről egyaránt, ami elengedhetetlen fontosságú az önismeret és az önfejlesztés útján.

A hétköznapokban tapasztalhatjuk, hogy egyre nagyobb az igény arra, hogy a kézírásból minél többet tudjunk feltárni a szöveg írója személyiségéből.

A grafológia széles tárháza lehetőséget kínál különböző területek megvilágítására.

Jobban megismerhetjük önmagunkat, akárcsak másokat, illetve feltárhatók egy adott beosztásra, - munkakörre pályázó alkalmassága, képességei, hajlamai, motivációi, tulajdonságai, érzelmi élete, szociabilitása, stb. és nem utolsósorban megbízhatósága !